2018. február 7., szerda

?

Sziasztok ,

Sajnos most csak egy kis helyzetjelentéssel jövök. Tudom, ígértem új részt, de nagyon be vagyok havazva.  Nem részletezném, a lényeg, nem felejtettem el a blogot, továbbra is üzemel, csak épp nincs erőm írni. Igyekszem, és remélem hamarosan össze jön az új rész.

Szeretnék mindenkitől bocsánatot kérni.

Nem sokára jelentkezem, Lills

2017. december 27., szerda

117. fejezet

Fel tudod fogni,hogy már csak 3 hónap, és karácsony? – néz rám Kamilla csodálkozó pillantásokkal. – Hihetetlen, mennyire gyorsan elszaladt ez az év.
Igen, tényleg. – bólintok, de, nekem jelenleg kurvára nehéz a karácsonyon törnöm a fejem, miután fél órája tudtam meg, hogy a feleségemnek rosszindulatú daganata van.
És, aztán jön a szilveszter… – sóhajt fel, és vigyorogva elréved
Mire gondolsz? – mosolyodom el, aranyos ábrázatán, és üresbe rakom az autót a piros lámpa előtt.
A tavalyi szilveszterünkre. Emlékszel még rá? – kérdezi kíváncsian.
Nehéz lenne elfelejtenem azt az időszakot. – vonom össze szemöldököm. - Teljes kétségbe töltöttem a karácsonyt, és a szilveszter napját. Azt hittem örökre elvesztettelek. – mormolom, és érzem, amint beleborzong a testem a gondolatba.
Az idei teljesen másként fog telni. – mondja halkan, és a combomra teszi a kezét. – Ezt megígérem.
Remélem is. – mosolygok rá, és újra Bishop hangja cseng a fülembe. Nem akarok rá gondolni… nem akarok a betegségére gondolni. Olyan képek ugranak be, hogy a kórházban töltjük a karácsonyt, mert Kamilla annyira rosszul érzi magát. Rémképek ezrei cikáznak a szemeim előtt. Sípoló gép hangok, Kamilla csontsovány, sápadt arca... még azt is hallom, ahogy nehezen veszi a levegőt. Hangos dudaszó zökkent ki ebből a rémálomból.
Robert, minden rendben? – kérdezi aggódó tekintettel Kamilla, én pedig kapkodva sebességbe teszem az autót, és elrajtolok.
Persze, minden rendben. – bólintok, és az utat kémlelem, nehogy a feleségem aggódó tekintetét kelljen néznem. – Szóval, mesélj csak, mire is gondoltál, míg le nem romboltam az ábrándozásod?
Arra, hogy új év éjszakáján kérted meg a kezem. – mosolyog rám újra derült hanggal Kamilla
Igen. – bólintok, és besorolok a lekanyarodó sávba. Haza érünk.
Szóval, el kellene kezdenem törni a fejem, mégis mit hozzon a Jézuska a fa alá. – mormolja orra alatt, én pedig miközben kiszállok a kocsiból, és az ajtójához igyekszem gondolkodóba esem.
Úgy érted a Mikulás. – folytatom a dolgot, amint kinyitom az ajtót Kamillának.
Nem. A Jézuska. Vagyis Jézus… az ő születéséről szól a karácsony. – néz rám értetlenül.
Nem, Szent Miklós hozza az ajándékot. Ezt mindenki tudja. – mosolygok rá kissé bosszús feleségemre. – Bemászik a kéményen, és ajándékot rak a fa alá, és a zoknikba.
Azt hiszem, lesz mit megbeszélnünk, ha megjönnek a gyerekek. – motyogja elégedetlenül. – De, az viszont továbbra is téma, hogy mégis mi kerüljön a fa alá.
- Mit szólnál ahhoz, ha egy hatalmas piros masnit kötnél a nyakadba, és egy fekete babydollba a fa alá feküdnél? – vigyorgok rá, ő pedig felkacag, és egészen addig hangosan kacag, míg fel nem érünk a lifttel.
Lesegítem feleségemről a kabátot, ő pedig nagyot nyújtózkodik.

Engedjek egy kis vizet? Elmerülnél kicsit a kádba?
Az jól esne. – bólint, és a fürdő felé veszi az irányt. Beelőzöm. Én szeretném megengedni a vizét. Habfürdőt csurgatok a kádba, és kellemes meleg hőfokra állítom be a vizet. Kamilla ledobja magáról a ruhákat,amik tompa puffanással érnek a földre.
Ugye csatlakozol? – kérdezi búgó hangján, majd finom ajkait az enyémekre nyomja.
El kellene intéznem pár dolgot. – mormolom, és igyekszem kibújni feleségem karjai közül.
Ne... ne hagyj magamra! – kérlel kislányosan, és kezeit pólóm alá dugja, hogy aztán megcirógassa hasam. Összerándulok a csiklandós érzéstől,ami halk kuncogásra készteti. Tovább csinálja, én pedig vigyorogva rángatózom kezei közt. Végül megfogom kezeit, és nem eresztem.
Le kellene vetkőznöm ahhoz, hogy beszálhassak a kádba. Így pedig nem fog menni.
Jól van. – sóhajt fel fájdalmasan, és eddig befeszített teste elernyed. Elengedem kezeit, és kicsatolom az övem.
Tudod, milyen izgató ez a mozdulat? – kérdezi, és beharap alsó ajkába, miközben azt vizslatja, ahogy vetkőzöm.
Kamilla szorosan bújik, amint én is meztelen leszek, és hevesen falja ajkaim. Felizgult, de én képtelen vagyok másra gondolni, csak Bishopra. Enyhén eltolom magamtól, ő pedig furcsán néz rám.
Kihűl a víz. – mormolom, és belépek a kádba. Kamilla felsóhajt, és aztán amint én elhelyezkedem, követ.
Mellkasomra fekteti fejét. Kamilla formás, duzzadt melleit simogatom, és vizet locsolok rájuk. A pocakjára téved pillantásom, egész édes kis hasa van.
Mi a baj? – töri meg a csendet
Hm? – kérdezem elmélázva
A cukrászda óta olyan furán viselkedsz.
Csak, csak sok fele jár az eszem. Jócskán le vagyok maradva a melóval, be kellene mennem dolgozni. – sóhajtok fel
Biztos, hogy csak ennyiről van szó? – fordul felém, amint fel ül
Persze. – mormolom, és homlokon csókolom
Nem hiszek neked. – feleli, és a szivaccsal kezd el babrálni. Átveszem a szivacsot, és tusfürdőt nyomok rá.
Most végig dörzsölöm a tested evvel az extra csokoládé illatú tusfürdővel, és aztán amikor végeztünk, az ágyban, fel fallak. – morgom bele a fülébe, és elkezdem fürdetni. Kamilla kuncog.
Jól terelsz.-neveti, és teste összhangba kerül érintésemmel. Aprón megbököm az oldalát, mire összerándul, és felsikolt.
Végig bohóckodójuk a fürdést, végül ott is szeretkezünk. Kimerülten fekszünk az ágyba. Kamilla haja még vizes, az orrunk össze ér, így nézzük egymást. Aprón csókol, majd visszafekszik a párnára.
Engem komolyan aggaszt ez a karácsony dolog, Robert. – vonja össze szemöldökét
Bébi, én meg komolyan mondtam azt, hogy nekem csak te kellesz. – simítom meg arcát. -Ez után...ah... a mizéria után, nem fogok semmi másra vágyni, csupán a meleg ölelésedre, és a tudatra, hogy velünk minden rendben van. Érted?
Igen. – feleli halkan. – Szeretném anyáékat elhívni. Szeretném, ha közösen ünnepelhetnénk a karácsonyt. Az egész család. Édesanyád, Annabell, az én családom...és mi.
Amit csak szeretnél bébi. – mosolygok rá, neki pedig lassan csukódnak le szemei.



Hangos kacajok ébresztenek fel. Thomas, és Timmy hangos nevetésétől boldogan indul a reggelem. Még akkor is, ha kihallatszódik a rosszaság hangjukból. Elnyúlok az ágyon, és nagyot nyújtózom. Kamilla már nincs mellettem. Végig dörzsölöm arcom a tenyeremmel, és magamhoz térek. Álmosan sétálok le a lépcsőn, és végre meghallom Kamilla hangját.
Fúk, kértelek benneteket, hogy fejezzétek be! Charlie akkora lesz, mint egy elefánt!
Jó reggelt! – köszönök fennhangon
Apu! – hallom meg a két vitéz vékonyka hangját
A fiaid megint a kutyával etetik meg a reggelijüket. – bosszankodik Kamilla anélkül, hogy felém fordulna, és tovább tevékenykedik a tűzhelynél.
Hmmm, pedig fantasztikus illata van. Mit esztek fiúk? – érdeklődöm, és a tányérjukat kezdem vizslatni.
Palacsintát! – válaszolják egyhangúan.
Én azt hittem azt Charlie eszi. – bámulok rájuk értetlenül. Ők pedig rázni kezdik a fejüket.
Nem, nem! Én megeszem mindet! – rázza fejét Thomas
Ez a beszéd!
Ki ez a szexi nőszemély itt? – ölelem át Kamillát hátulról, és megcsókolom nyakát
Mindennek érzem magam csak szexinek nem. – nyögi fájdalmasan, és hátra hajtja fejét nyakszirtemhez.
Pedig, ha azt mondom.... – Kamilla nevetni kezd, én pedig bőszen simogatom kerek pocakját. – Focista lesz ebből a lányból. – nevetem el magam, amit megérzem bősz rugdosását.
Egész éjjel ezt művelte. – sóhajt fel Kamilla
Miért nem Andrea főz?
Elengedtem. Meg kell vennie az ajándékokat neki is. Így is félő, hogy már nem marad semmi a boltokban. Tovább nem húzhatta a dolgot, holnap szenteste. És, tudod, ez mit jelent? – néz rám kíváncsian
Mit?
Hogy el kell mennünk megvenni a fát! És a ház.... nézd meg!
Kupi van. – rántom meg vállam, a rengeteg gyerekjáték láttán. – De ez általában így néz ki. Kamilla vállon csap a konyharuhával.
Csupasz! Sehol egy karácsonyi dísz! Az egész olyan... csupasz! – borul ki.
Hé, bébi! – ölelem át, ő pedig zokogni kezd.
Mami miért sír? – néznek ránk az ikrek.
Mami csak kicsit fáradt. Nincs semmi baj.
- Sosem volt még ilyen Robert! Hogy az utolsó napon ne legyen fánk, és a díszek..
Nem tragédia, ha nincs feldíszítve a ház. Én nem ragaszkodom hozzá.
De nekem kellenek a díszek!!!! – ordítja a képembe, én pedig nagyot nyelek, és leültetem.
Jól van, jól van, akkor... akkor, mit szólnál hozzá, ha mi a fiúkkal mindent elintéznénk. Jó lesz így? – néz le rá, ő pedig egy pillanat alatt abba hagyja a sírást.
Tényleg? – kérdez vissza, és letörli arcáról a könnycseppeket.
Persze. – bólintok. – Te pedig pihenj kicsit ma...mert Istenemre mondom, még egy kialvatlan éjszaka, és a karácsonyfa lángolni fog a leheletedtől.
Olyan mocsok vagy. – dünnyögi orra alatt.
Apuci, apuci! – kiáltanak fel a gyerekek, és a tűzhely felé mutogatnak
Ó, bassza meg! – ordítom el magam a hatalmas lángokat látva,amit a szenesedett palacsinta okozott.
Ó, bassza meg! – mondják utánam a gyerekek kuncogva
Robert! Már megbeszéltük! -pirít rám dühösen Kamilla
Már megbeszéltük! – ismétlik anyjuk után a gyerekek, én pedig kapkodva igyekszem elfojtani a lángokat.
Ó, Istenem, a reggeli! – fogja a fejét Kamilla.
Nem gond, majd eszük tojást. – rántom meg vállaim, és előveszek egy tányért a szekrényből. A hűtőhöz sétálok, és tojás után kezdek kutatni. Kinyitom a tartót, és furcsa dolog tárul elém.
Bébi, nem tudod, hogy került ide egy slusszkulcs? – kérdezem értetlenkedve, és kiveszem a tojástartóból a kocsikulcsot.
A fenébe, már mindenhol kerestem! – sziszegi, és kikapja a kulcsot a kezemből. Értetlenül nézek rá, ő pedig feláll, és kócos hajával elvonul. Elnevetem magam, a vicces helyzeten, és kiemelem a gyerekeket az etetőszékekből. Megtöltöm a juharsziruptól ragacsossá vált kezecskéiket, és a szájukat, és útra bocsátom őket a nappaliba.
Menjetek játszani, amíg apa is eszik valamit. – paskolom meg mindkét popsajtot, de nem is kell nekik a noszogatás, egyből szaladnak a játékok felé.
Kávét töltök egy csészébe, és kinyitom a mikrót. Egy mikulásos kis zoknit találok benne, amit elképedve veszek ki belőle. Kamillának tényleg szüksége van egy kiadós alvásra. Mióta a nyolcadik hónapban van, alig alszik. A bébi a pocakjában folyamatos műszakban van, és az ikrek sem alusszák át még az éjszakát. Nekem pedig elég sok volt mostanság a munka, szükségem volt a pihenésre. De, most 2 hét szabi. Végre újra a családdal tölthetem a napjaim, és újra teljes értékű apa lehetek.
Apácska! – hallom meg feleségem álmos hangját az emeletről. Kiveszem a kávém a mikróból, és a folyosóra sétálok.
Mi az bébi? – nézek fel rá. Kamilla már pizsiben van. Fehér pólót vett fel, amiből már kikandikál a pocakja, francia bugyiban van, és vastag zokniban. Irtó szexi, evvel a kócos hajjal, és álmos fejjel. – Azt ugye tudod, ha most nem lennének itt az ikrek, felmennék és, úgy...
Apa! – szólít meg kuncogó korholással
Baromira dögös vagy. – vigyorgok rá
Te meg nagyon kanos. – nevet, olyan csilingelő hangon, ami simogatja a lelkem
Szóval? Mit is akart az én dögös nejem?
Szólsz, ha elindultok a fáért? Én is menni szeretnék.
Persze bébi. – bólintok, és belekortyolok a megmelegített kávémba
Oké, én akkor addig alszom egy kicsit. Végre elnyugodott ez a  kis predátor a hasamban. – dünnyögi, és megsimogatja oldalról a hasát, és becsoszog a hálóba
Apa, apa! Pipi! – paskolja meg combom Thom, én pedig hirtelen azt sem tudom hova kapjak. A bögrét az asztalra rakom, és felkapom Thomot, és a mosdó felé szaladok vele.
Oké, oké! Csak tartsad szépen! Mindjárt ott vagyunk! – szét tépem a bodyt, lerántom a bugyiját, és a WC-hez emelem.
Nem, nem! – rázza a fejét sikítva. – A tigriszt, a tigriszt akarom! – visítja, miközben én próbálom ráültetni a WC-re.
Jól van, jól van! – morgom dühösen orrom alatt, és futok ki a nappaliba, a tigrises bilit keresve, amit meg is találok a szoba sarkában. Thomas mindenhova viszi a bilijét, és nem halandó másra ülni csak arra. Nagyot fújok, amint a gyereket a bilire helyezem,és meghallom azt az áldott csurgást. De, a következő pillanatban hallok egy másikat is.
Ó, ne! Ne már!
Óóó! – hallom meg Timmy hangját, és a szörnyű kép, amit látok, teljesen elborzaszt. Timmy a szőnyegre pisil.
Miért nem szóltál? – fogom meg fejem, és nagyon nem tetszik a gondolat, hogy ezt nekem még össze kell takarítanom. Jól kezdődik a reggel.

Egy órámba telik mire rendbe rakom az ikreket, és feltakarítok. Felöltözünk, és együtt kimegyünk a garázsba. Csípős hideg van, a leheletünk látszik, de a gyerekeknek nagyon tetszik. Ropog a hó a talpunk alatt. Timmy sikongatva terül el a hóban, a bátyja pedig követi. Szórják egymásra a havat, miközben nevetgélnek.
Apa, apa! Nézd! – visítanak, és egymásra szórják a havat
Szuper játék! – állapítom meg, és a karácsonyi díszek után kezdek kutatni. Jó pá percbe beletelik, mire meglelem a hatalmas dobozt, az egyik polc tetején. Kamilla kecses betűi díszítik a doboz oldalát "karácsonyi díszek" felirattal. Létrára állok, és leemelem a dobozt. A következő percben Timmy hangját hallom meg, keservesen sír.
Kisietek a garázsból. Timmy a hóban ülve sír. Piros pozsgás az arca, és egy merő könny.
Mi történt? – kérdezem aggódva, de nem válaszol. – Mi baj kicsim? – ölelem magamhoz rémülten, és Thomasra nézek. – Mi történt az öcséddel Thomas?
Szemecském! Szemecském! – sikítja Timmy.
Nyisd ki a szemecskéd, bogaram. – kérlelem, és megpróbálom a szemeit megvizsgálni. Pirosak, de nem látok különösebb bajt.
Thommy beleszórta hót szemecskémbe. – dünnyögi mellkasomnak Timmy
Thomas, mit beszéltünk meg? – nézek rá dühösen nagyobbik fiamra. – Nem szabad a másik arcába szórni, és dobni semmit! Ez csúnya dolog volt! Kérj bocsánatot az öcsédtől. – szólítom fel rá. Thomas nem reagál, még csak nem is védekezik. Lesütött szemekkel, lehajtott fejjel közelít meg minket, és arcon puszilja az öccsét.
Na, már nincs is semmi baj! – törlöm meg Timmy arcát, és felállok. – Gyertek, megtaláltam a díszeket.
A srácok már vidáman és várakozva tartanak velem a garázs felé. Fel kapom a hatalmas dobozt, és vissza indulunk a házba.
Ezekkel a dolgokkal minden évben Kamilla foglalkozik. Ő imádja feldíszíteni a házat kívülről,belülről egyaránt. Már az adventi időszak elején rákészül, és szinte minden évben beszerez valamilyen új díszt. Sajnos a sok tenni való, és, a sok munka a részemről, elfeledtette vele ezt a rituálét,és már nem volt sem ideje, sem ereje feldíszíteni a házat. A kölykök minden idejét lefoglalják, és újabban nem is alszik túl sokat, a bébi miatt a pocakjában. Többször is felvetettem neki,hogy vegyünk fel dadust, de hallani sem akar róla. Azt mondja, ő szeretné megélni a srácokkal a mindennapokban történt csodás pillanatokat, nem pedig a dadustól akar értesülni például az első szavukról. Amivel teljesen egyet értek, csak elég fájó pont,hogy én ezekről nagyrészt lemaradok. Az utóbbi pár hónap nem szólt másról,mint,az utazgatásaimról. Ázsia, Európa, még Afrikában is voltam. A Pattinson vállalat szárnyalni kezdett,miután átvettem a cég irányítását apámtól. A P&F pedig egész jól tartja magát a piacon, Foxban nem csalódom. Élveztem a sikerét a Pattinson vállalatnak, de úgy érzem a cég elveszi az életem a családomtól. Épp ezért múlt héten vettem fel egy embert,akit a helyettesemként vezettem fel az embereim előtt. Csak remélem,hogy beválik, talpra esett emberként ismertem meg Rogert. És végre én is 8-4-ig, hétfőtől-péntekig dolgozom a új évtől. Itthon akarok lenni a családommal,főleg,hogy egy hónap múlva megérkezik Elizabet. A lányom... olyan hihetetlen,hogy lesz egy lányom!
Elgondolkodásomból egy hatalmas csattanás ébreszt fel. A hang irányába kapom a fejem, Thomas egy doboznyi üveg díszt dobott a földre.
Óó. – mondja elkerekedett szájjal, és szemekkel.
Ne mozdulj! Maradj úgy, ahogy vagy, még a végén meg vág az üveg. – szólítom fel, és óvatos léptekkel közelítem meg kisfiam, és kiemelem a törmelék közül. Timmyt is biztonságba helyezem, és újra takarítok. A kölykök egész délelőtt rosszaságon törik a fejüket, hol egymással civakodnak, hol pedig kisebb balesetekbe bonyolódnak. Végül úgy döntök, hogy ebéd közben felhívom anyát.
Kisfiam. – szólít meg meleg hanggal
Mama, mondd, tudnátok vigyázni az ikrekre délután? Fel kellene díszítenem a házat, de egyszerűen nem jutok egyről-a kettőre. – mormolom, és a hatalmas kuplerájt nézem, amit mi okoztunk szerte a lakásban
Persze drágám, de miért nem hívod fel Lusit? Csodás munkát végzett nálam is.
Itthon mindig Kamilla csinálja, de teljesen ki van merülve. Alig alszik a bébi miatt. Szóval, megígértem neki, hogy a kölykökkel majd mi feldíszítünk mindent, de ördögök. És kissé csalásnak érezném ha átadnám másnak a díszítést. – magyarázkodom
Értelek. Gyertek bátran, és hozz nekik cuccot is. Aludjanak ma nálunk, és holnap, majd átviszem. Úgy is nálatok töltjük a karácsonyt.
Köszi anya, nagy segítség vagy. – hálálkodom, és leteszem a telefont.

Egy óra múlva már ott is vagyunk az ikrekkel. Mama nyit ajtót, de apa mögötte vár. Apám arcán földöntúli boldogság árad szét. Ami engem is mosolyra késztet. Jó érzés, hogy ennyire várja az unokáit, és nagypapának sokkal jobbnak bizonyul, mint anno apának.
Ettek ebédet, most már csak aludniuk kell.
Jól van drágám. -mosolyog, a fiúk pedig rohannak a nagyapjukhoz.
Papi, papi! – sikítják nevetve, vékonyka hangjukon
Anya, Timmyre még kell pelus, ne felejtsd el rá adni alvás előtt. Thomas szól, ha kell neki.
Jól van, nem felejtem el. – bólint mama
Oké.- sóhajtok nagyot. – És, ne adjatok nekik sok édességet, mert attól nagyon felpörögnek. Ami azt illeti, ne is adjatok nekik semmilyen édességet, még a végén a fejeteken fognak táncolni.
Megjegyeztem. – bólint mama
És Thomas, a nyusziját a táskájába tettem, azt mindig kéri elalvás előtt, ha nem kapja meg...
Fiam, már kétszer itt aludtak, minden rendben ment. Most sem lesz semmi gond. – szakít félbe apa.
Oké. Ha bármi van, hívjatok. – bólintok
Hívunk. – válaszolják egyhangúan szüleim.
Jól van. Adjatok egy puszit apának. – mormolom letörten, és megölelem az ikreket.
Szeretlek apa.- köszön el Timmy.
Szeretlek titeket. Holnap találkozunk.

Nehéz szívvel hagyom ott a kölyköket, de mennem kell, fel kell díszíteni a házat. Örömet akarok okozni a feleségemnek.
Kamilla még bőven húzza a lóbőrt,mikor haza érek. Én pedig neki álltam végre nyugodtan feldíszíteni a házat. 3 órán át tart, és már épp rakom el a létrát, mikor meghallom Kamilla csodálkozó hangját.

Hű, nagyon ügyes vagy! – hallom meg csodálkozó feleségem hangját
Ugye?
Hogy tudtad ezt megcsinálni a kölykök mellett? – vonja össze szemöldökét, és mindaddig szemmel tart, míg leér hozzám a lépcsőn.
Lepasszoltam őket a nagyszülőknek? – kérdezem félve
Te ott hagytad őket anyádéknál? – kérdezi dühösen
Bébi, muszáj volt. El kell, hogy mondjak neked valamit. Egy nagyon komoly dologra jöttem ma rá.
Mi az? – kérdezi kikerekedett szemekkel
A gyerekeink, nagyon rosszak. – mondom komoly hanggal, mire Kamillából kitör egy hatalmas hahota.
Mit szólnál hozzá, ha megvennénk azt a fát? – ölelem magamhoz kerekded feleségem.
Benne vagyok. – bólint, és mosolyogva megy fel az emeletre.

Büszkeség önt el, amint végig nézek a házon. Az én művem, és tetszik neki. Kamilla meleg holmiba bújik, és aztán indulunk is a fenyővásárba.
Minden évben nagy fánk volt, úgy gondolom ez most is így lesz. Kamilla odahúz az egyikhez.
Nézd, ez csodaszép! – mondja ragyogó arccal, én pedig elámulva nézem őt, és azt mondom... – Igen, az.
De engem abszolút nem a fa nyűgöz le, hanem a feleségem gyermeki boldogsága. Imádom őt így látni, és a majd 4 év alatt ez a szerelem cseppet sem enyhült. A hangszórókból karácsonyi zene szól, édes sütemény, és fenyő illat szál a levegőbe. És valahogy nagyon meghittnek érzem ezt a pillanatot.
Szeretlek, ugye tudod? – mondom fennhangon, és egy cseppet sem érdekel, ha más is hallja
Olyan kis butus vagy. – kuncogja el magát
Neked köszönhetem, hogy szeretem a karácsonyt. Annak, ahogy látom a szemedben azt a csodát, a varázst, amit aztán meg is teremtesz nekünk minden évben... Olyan csodálatos vagy. – mondom szerelmesen
Micsoda szentimentális ma este Mr. Pattinson. – kuncogja, és megöleljük egymást.
Csak, mert őrülten szerelmes vagyok magába Mrs. Pattinson. – búgom ajkainak, és forrón megcsókolom
Szóval, mit szólsz? – kérdezi mosolyogva
Nézzünk még körül.-bólintok, és megfogom a kezét
Jó estét, segíthetek? – lép oda az egyik árus
Körül néznék, köszönöm. – válaszolom, és húzni kezdem Kamillát.
Ez is nagyon szép.- mutatok az egyik ezüst fenyőre.
Igen, és azt nézd... – bök egy másikra, és megremeg a teste.
Fázol? – nézek rá aggódva
Igen, kicsit. -bólint, és a következő pillanatban tüsszent egyet. Zsebkendőért nyúlok a zsebembe, de Kamilla nézése megijeszt.
Jól vagy?
Bepisiltem. – súgja oda
Mit csináltál? – kérdezek vissza.
Bepisiltem. Eltüsszentettem magam, és bepisiltem. – vinnyog halkan
Nem lehet, hogy elfojt a magzatvíz? – kérdezek vissza
Hidd el azt tudnám. Frankon becsurrant! – sziszegi, és toporzékolni kezd. – Menjünk!
Oké, oké. Akkor, induljunk. – válaszolok, és Kamillát a kocsihoz kísérem. – Ezt a fát szeretnénk. – megyek oda ahhoz a férfihoz, aki felajánlotta a segítségét, és rábökök arra a fára, amit Kamilla mutatott mindjárt a legelején. – Ki tudnák szállítani?
Persze, nem gond. – bólint a férfi, én pedig gyorsan bediktálom a címünket, és kezébe nyomok egy kis pénzt
Ez annyira ciki. – nyafogja Kamilla, és elsírja magát
Ugyan már, senki nem látta. Sötét van oda kinn. Bár a pingvin járás, amit előadtál kifele menet...na az nem semmi volt.
Olyan mocsok vagy! – üti meg a vállam, én pedig nem bírom tovább tartani magam, és felnevetek
Ja, és, csak, hogy tudd, nem én takarítom ki a kocsit.- kacsintok, mire Kamilla felfújja magát, és egész úton nem szól hozzám

Kamilla megkönnyebbülve jön le az emeletről, én pedig mialatt ő lezuhanyzott eltoltam a bútorokat, helyet készítve a fának.

Jobban érzed magad? – kérdezem mosolyogva
Sokkal jobban.- mormolja
Kamilla macinaciba és egy pólóba bújt. A haja nedves még a zuhanytól.
Mikor hozzák a fát?
Úgy hallom, most jöttek meg. – válaszolok, és a bejárati ajtóhoz igyekszem. A két pasi már leemelte a fát az autóról, mire kinézek, és nagy lendülettel tartanak a ház felé.
Jó estét Mr. Pattinson. – szólnak egyszerre. – Mindjárt bent is vagyunk. – folytja az egyik, aki a törzsénél cipeli a fát.
Csak óvatosan, szerintem ki kellene nyitni az oldalszárnyát az ajtónak. – válaszolok elgondolkodva
Áh, megy az. Na, ne told olyan gyorsan Martin! – ordít a közelebbi férfi, és megindulva lépett fel a lépcsőkön.
Lassabban emberek! – ordítok fel, mire a férfi dob egy hátast, a fa törzse pedig egyenesen az ajtónak csapódik, és kitöri az üveget.
Úristen az ajtó! – teszi szája elé kezét feleségem
Sajnálom, Mr. Pattinson, megbotlottam. – hebegte. A feleségem magyarul szitkozódva megy a házba, én pedig igyekszek magamra nyugodtságot erőltetni. – Természetesen vissza adjuk a pénzt. Én, én nagyon sajnálom.
Csak vigyék be a nappaliba, és húzzanak innen! – morgom orrom alatt.

Kamilla eltűnik, én pedig, amint elmennek azok a fajankók, a garázsba megyek, és fóliát veszek elő. Befóliázom az ajtót, és a feleségem után indulok. Kamilla az ágyunkon ül, és sír.

- Ez a karácsony, kész katasztrófa lesz. - bőgi, és arcát a kezeibe temeti. -Még a holnapi ebéddel sem álok sehogy. Egy idegroncs vagyok, alig alszom,és egy tüsszentéstől bepisilek. Most meg az ajtó... - bömböl. - Azt mondod,hogy én teszem széppé a karácsonyod, hát nézd, nézd, milyen lesz a mostani karácsonyunk!
Bébi, ez a karácsony is épp olyan szép lesz, mint múlt évben, vagy előtte. És tudod miért? – a csuklóira teszem a kezem, és lefeszítem az arcáról. A vörös szemeibe nézek, és letörlöm arcáról a könnyeket, és felemelem a fejét. – Tudod miért? – kérdezem meg újra. Megrázza a fejét, és szipogni kezd. – Mert együtt vagyunk, és egy csodás dologgal ajándékozol meg engem újra. – válaszolom, és kezem a pocijára helyezem. – Imádom a fiainkat, és a kis Elizabetet, bár még nem is láttam. És, ha vajas kenyeret kell ennem karácsonykor, engem az sem érdekel, érted? Amíg mi együtt vagyunk, addig semmi sem számít.
Mikor lettél te ilyen tökéletes férfi? – kérdezi kikerekedett szemekkel
Mindig is az voltam. – rántom meg flegmán a vállaim. – Gyere, díszítsük fel a fát.
Kamillával feldíszítjük a fát, és a fa alá helyezzük az ajándékokat. Megnyugszik végre, és végig szeretkezzük az éjszakát. A fa előtt fekszünk meztelenül, öleljük, és simogatjuk egymást. És, aztán fura hangok ütik meg a fülem.
Boldog karácsonyt! – visít Kamilla nagymamája. Betör Kamilla többi családtagja, az apja, a nagypapája, és mindenki minket néz.
Végre együtt a család. – mosolyog Kamilla elégedetten. – Boldog karácsonyt szerelmem!

Rémülten ébredek fel, Kamilla ölelésében. Tv-t néz, miközben a fejem simogatja.
Jól vagy? – néz rám Kamilla, én pedig lihegek
Jól. -nyelek nagyot, és letörlöm az arcom. – Jól vagyok, csak olyan furát álmodtam. – folytatom.
Na, mesélj! – mosolyog rám.
Boldog karácsonyt....Igen, igen. – mormolom az álom hatása alatt, Kamilla pedig édes hangján kuncog tovább.


2017. december 3., vasárnap

116. fejezet

Kamilla a tükör előtt áll. Meztelen,sudár teste fantasztikusan néz ki ,amint a nap sugarai rávilágítanak. A hasát figyeli. Különböző szögekbe fordítja testét, és úgy vizsgálgatja pocakját.
Kiszállok az ágyból, és a hajamba túrok. Álmosan vakarom meg fejem,amin ő elkuncogja magát. Hátulról ölelem át. Felhevült testem hozzá ér meztelen bőréhez. Jól esik a bőre hűvössége, neki pedig az én forróságom. Haját a jobb nyakszirtjéhez húzza, és félre dönti fejét. Imádja, ha csókolom a nyakát. Én is imádom, mert ilyenkor libabőrössé válik a teste. Megteszem, amire mindketten nagyon vágyunk. Előszőr csak csókolgatom. A tükörbe nézek, és figyelem, milyen reakciót váltok ki belőle. Behunyt szemekkel élvezi a dolgot, miközben mellbimbói egyre keményebbé válnak. Tenyerembe zárom bal mellét. Hihetetlenül kemény, és formás. Gyengéden játszadozom mellbimbójával bal kezemmel, jobb kezem pedig egyre lejjebb csúszik csípőjén. Ringatni kezdi alsó felét. Vágyik az érintésemre. Vágyik arra, hogy belé hatoljak. Halkan nyög fel, mire válaszul nyelvem hegyével szántok végig a nyakán. Érzem amint a bőre apró pettyekbe húzódik össze, amitől a farkam még keményebbé válik. Fenekéhez nyomom,amitől elkuncogja magát.

Mi olyan vicces Mrs. Pattinson? – mormolom fülébe, és ujjammal az apró gombocskát kezdem el masszírozni. Kezével megragadja kézfejem, és kapkodva lejjebb húzza, egészen szemérme bejáratáig. Ezen én is elnevetem magam, és eleget teszek a követelésének. Belemélyesztem ujjam forró puncijába, ő pedig elégedetten remeg meg. Hüvelye szorosan, ritmikusan zárul mozgó ujjamra. El fog élvezni. Érzem, és látom. Borzasztó izgató, amint látom magunkat a tükörbe. Nézem, amint hullámzik az egész teste, és felkészül az elsöprő erejű orgazmusra. Finoman csókolgatom, ölelem őt.
Élvezz el. Élvezz el, bébi. – mormolom, és gyorsabban mozgatom ujjam benne. A kezem, kezd begörcsölni. Tartom a testét, és közben még izgatom is egyre gyorsabban. A farkam pedig már olyan kemény, hogy fáj. Belenyögök fülébe, ami megadja neki a végső lökést. Megfeszíti a testét, és felkiált. A teste görcsösen remeg, hüvelye pedig olyan erővel szorul össze, hogy attól tartok eltöri az ujjam. Persze ez hülyeség, de mégis,
Megfordítom, amint lecsendesedik a teste. Kábultan néz fel rám, én pedig csókolni kezdem őt. Az ölembe kapom, és belé mélyesztem magam. Majd az eszem vesztem attól a forróságtól, ami benne van. Mind ketten felnyögünk attól a fantasztikus érzéstől, amit a másik okoz. A tükörbe nézem őt. Nézem, amint lábai körbe ölelnek, a kezei a hajamba túrnak, és, amint alsó ajkába harapva hátradönti a fejét. A mellkasa szaporán emelkedik és süllyed, csak úgy, mint az enyém. Olyan erotikus a látvány, hogy minden erőmmel azon vagyok, hogy ne élvezzek el azonnal.
Csodaszép vagy! – súgom ajkának, és megállítom a mozdulatunkat. – Nézd, nézd milyen csoda szép, ami kettőnk között van.
Kamilla lihegve fordítja fejét a tükör felé.
Én ezt mindig is tudtam. – mosolyodik el, és rám néz. – Csak félek… – mormolja halkan, és elcsuklik a hangja.
Mitől félsz? – vonom össze szemöldököm
Meg fogok változni Robert. Már nem leszek olyan, mint azelőtt.
Emiatt nézegetted magad fél órán keresztül a tükörben? – mosolygok rá, de ő nem válaszol. – Olyan buta vagy. – kuncogom el magam, és forrón megcsókolom. Újra mozogni kezdek benne. Az ágy felé viszem, és lefektetem rá. Újra összekapcsolódunk, és elveszünk egymásban. Kezeinket összefonjuk, és így szeretkezünk még hosszú ideig. Mondhatni a végkimerülésig.

Elmegyünk, veszünk neked ruhákat. – vetem fel az ötletet, és megtörlöm a hátát is a fehér pamut törülközővel. – Nem akarom, hogy nyomja a pocidat a nadrág.
Rendben Mr. Pattinson. – mosolyog rám.- Fordulj meg! – utasít, majd amint megteszem, amit mondd, ő is törölgetni kezd. – Le kellene vágni már a hajad. – jegyzi meg, és dörzsölni kezdi vizes fejem.
Hisz az esküvő előtt vágattam. Nem olyan hosszú még. – válaszolok a törülköző alól.
Tudod, hogy a rövid hajat szeretem. – válaszol, amint megpillant a törülköző alól. – Szeretem, amikor szabad a tarkód. – mosolyog rám, ami engem is mosolyra késztet. Átölelem, ő pedig hajamba túr. Az arcáról egy pillanatra elhalványul a jó kedv, és lesüti a szemeit. A törülközővel babrál, és eltávolodik tőlem. Fel akasztja a vizes törülközőt, és a haját összefogja.
Talán nekem is le kellene vágatnom a hajam. – mormolja
De, hisz szereted a hajad. Szereted, hogy ilyen hosszú. – lépek hozzá közelebb.
Persze, igazad van. – fordul felém mosolyogva, de a szemén látom, hogy nem őszinte a mosolya.
Akkor meg hagyjuk ezeket a butaságokat. – ölelem át, és megpuszilom az orrát
Oké. – bólint a továbbra is erőltetett mosolyával.
Szeretlek, tudod.
Kamilla egy hosszú, fekete farmert vesz fel, egy fehér hosszú ujjú pólóval. Magas sarkú bokacipőt húz, és magával hozza a bőrkabátját is. Én sem cifrázom túl az öltözködést, egy kék farmer, és egy póló megteszi. Leakasztom a fogasról én is a bőrkabátom,és ,még vissza fordulok,hogy lecsekkoljam a feleségem.
Kiengedett, frissen mosott, illatos haja és az orrnyergére biggyesztett Pilot napszemüvegtől iszonyat dögös. Megáll, és engem néz. Bár a szemüveg mögül nem látom, mit néz ennyire, úgy sejtem, ő is épp végigmér a tekintetével.
Szeretnél mondani valamit? – mosolygok rá , amire neki is mosolyra görbül szája széle.
Nem, indulhatunk. – rázza meg fejét

Nyakunkba vesszük a várost. Kis izgatottság bujkál Kamilla szemeiben, és ez engem is felpezsdít. Betérünk egy nagyobb üzletbe, Ahol több tucatnyi babaágy tódul az ember szeme elé. Mindenféle apró kütyük lógnak fém állványokon. Millió babaholmi ömlik az ember arcába, és őszintén szólva kissé frusztráló érzés kerít hatalmába.
Jó napot, segíthetek valamiben? – szólít le minket egy eladó hölgy. Nagyjából a negyvenes éveit taposhatja. Vöröses haja felcsatolva, enyhe sminket visel, egyen köpenyt visel. Kellemes megjelenésű nő.
A feleségemnek szeretnénk kismama ruhákat.
Ó, jöjjenek csak velem, a kismama részlegünk hátul van. – bólint, és elindul az üzlet hátsó részébe.
Szaporán indulok felé, magam mögött hagyva Kamillát. Elsuhanunk a babakocsik mellett, az ágyak,és a járókák mellett, vagy tíz tucatnyi pelenkát hagyunk magunk mögött, és több állvánnyi baba ruhát.
El – el téved a tekintetem sok holmi között, míg észre veszem, hogy Kamilla lemaradt. Megállok, és körbenézek, de sehol nem látom őt.

Egy perc és ott vagyunk. – nézek vissza az eladó hölgyre, aki mosolyogva bólint.

Kamillát az ágyaknál találom meg. Napszemüvegét feje búbjára helyezi, és kezébe veszi az egyik takarót. Az arcához bújtatja, és behunyja szemeit.
Derekára teszem a kezem.
Jól vagy, bébi? – nézek rá furcsállón, mire lassan vissza helyezi a takarót a fakeretes ágyba
Csak most jövök rá,mennyi mindent kell elintéznünk. – sóhajt fel, és közben ujjaival tovább simítja a plüss anyagú takarót.
Sok időnk lesz még rá. Ne aggodalmaskodj emiatt. – mosolygok rá
Egybe kell nyitnunk a két vendégszobát, még azt sem tudjuk, mi minden kell a gyerekeknek. Melyik márka a legjobb? Cumisüvegek, ruhák. Egyáltalán mennyi ruha kell egy kisbabának?
Ki kell választanunk a bútorokat is. – motyogja orra alatt,és idegesen harapdálni kezdi alsó ajkát
Most egyelőre maradjunk annyiban, hogy veszünk neked pár kismama ruhát. – válaszolok neki, és arcára helyezem a tenyerem. – Megjön a hűvös idő, szeretném, ha meleg, kényelmes holmikban járnál. Szóval indulj asszony, és költsd a pénzt! – váltok morcosabb hangnemre, és rácsapok a fenekére. Elkuncogja magát, és mélyen a szemembe néz,
Szeretlek.
Én is szeretlek. – súgom ajkainak, és megcsókolom

Kamillát átadom az eladó hölgynek, aki jobbnál jobb holmikat mutat a feleségemnek, míg végül Kamilla eltűnik az egyik próbafülkében. Lézengek a rengeteg babaholmi között. Sosem vágytam régebben arra,hogy gyerekekkel töltsem be az életem. Baba kelengyét vásároljak, meg büdös pelenkát szagoljak. Most meg a szakkönyveket bújom, mikor épp senki nem lát.
Megállok az egyik polcnál. A figyelmemet egy hatalmas tölcsér kelti fel.
Mi a fa… Evvel meg mit csinálnak? – mormolom orrom alatt ,és leemelem a kiállított darabot. Lenyomom a kis kart a pumpa végén, és ezzel szórakozok percekig. Ezzel meg mégis mit kell csinálni? Mindenféle perverz dolog jut az eszembe, de végül is elvetem az ötleteket. Aztán mellette pedig egy hasonló kivitelezésű üvegcse áll, csak annak más a pumpa része. Állítható, szabályozható a szívóerő… Olyan, mint egy régi vérnyomásmérő, vagy egy… egy farokpumpa. Elnevetem magam,és idióta mód nyomkodni kezdem.
Robert! – hallom meg Kamilla hangját, és úgy rakom vissza a polcra a tölcséres üveget, mint, akit csínytevésen érnek.
Vissza oldalgok a rejtélyek övezte útról, a biztonságosabb terepre, a ruhákhoz.
Kamilla egy sötét kék pamut felsőben, és egy farmerben mutatkozott. Csinos volt. A felsőt egy aranyos masni dobja fel.
Aranyos. Tetszik.- bólintok mosolyogva.
És, nézd, nézd milyen jó ez a nadrág! – jön oda hozzám izgatottan, és mutatni kezdi a nadrág szélét, ami pocakkímélő megoldásával, biztosan kényelmes lesz, majd nagyobb hassal is. – Klassz!
Akár most is hordhatja a hölgy, be lehet szűkíteni oldalt, és, ahogy nő a hasa, úgy bővítheti. – szól közbe az eladó nő.
Hú, de praktikus. – nézem a nadrág eldolgozását oldalt. – Következő! – legyintem meg mókásan Kamilla fenekét, aki kuncogva indul vissza a próbafülkéhez.
A babaruháknál kezdek leragadni. Képtelenség, hogy ilyen pici babák is léteznek. Hiszen van, amelyik akkora, mint a tenyerem!
Egy szettet kezdek el vizsgálgatni. Narancssárga és szürke színkombinációban. Nagyon aranyos, róka mintás.

Nézzenek oda! Robert! -hallom meg hátam mögül a nevem, amire automatikusan hátrafordulok.
Steve! – ejtem ki volt üzlettársam nevét , és kezet rázok vele.
Csak nem? – néz le a kezemben lógó ruhára.
De, a feleségem terhes. – bólintok, és érzem a fejem rákvörössé válik.
Hallottam, hogy megnősültél. Szívem, nézd ki van itt! – fordul hátra Steve.
No lám csak, lám! A híres Robert Pattinsont egy baba-mama üzletben látom! Nem hiszek a szememnek! – húzza el a száját Susan, és sokat sejtető pillantással mered rám
Mit mondhatnék? Utolért a végzetem. – mosolyodom el.
Sok nőnek okoztál csalódást. Amerika szingli női gyászruhában jártak az esküvőd napján! – folytatja kimérten a szőke hajú, ötvenes nő
Köztük Susannak is, nem igaz drágám? – neveti el magát Steve, amire én is kényszeres nevetésbe török ki. De Susan….nos, ő továbbra is csak meredten néz.
És ti? Csak nem nálatok is…
Oh, Isten őrizz! – emeli fel kezét Susan, hogy belém fojtsa a szót. – A keresztlányunknak akarunk venni egy kis apróságot.
Steve telefonja csörögni kezd. Lázasan kezd matatni zakója zsebébe. Nem akartam együtt maradni Susannal, a legkevésbé sem.
Bocsáss meg drágám, máris jövök! – szabatkozik Steve, és elindul a bolt elejébe.
Szóval… – kezdek bele, valami elterelő mondatba, mire Susan keze csattan az arcomon. Nem volt olyan markáns pofon, mint Kamilláé szokott lenni, de azért nem esett jól.
Tudod, miért kaptad ezt, ugye? – sziszegi dühösen, és zavartan körbe néz.
Mert nem hívtalak fel? – vonom fel szemöldököm
Ott hagytál Kolorádóban, egy rohadt kis motelben latex ruhában, és szegecselt nyakörvvel a nyakamban. Kikötöttél, és kielégítetlenül ott hagytál! – hadarja dühösen, miközben a feje, káposzta lilára válik. Nekem pedig borzalmasan nehezemre esik nem az arcába nevetni.
Sajnálom Susan, de jobban örültél volna annak, ha Steve ránk talál?
Igen, jobban örültem volna. Mert legalább akkor, nem kellett volna azt hazudom neki, hogy csak rá vártam, és akkor nem kellett volna a löttyedt farkát beszuszakolnom a vaginámba!
Susan, te is tudod, hogy ami kettőnk között volt, azt nem lehetett sokáig folytatni. Steve már akkor is gyanakodott ránk.
Amit alátámasztottál avval, hogy minden részvényedet potom pénzért eladtad neki.
Ki akartam szállni a kávépiacból. Rájöttem, hogy ez engem nem mozgat. – rántom meg vállaim.
Pedig, úgy emlékszem, nagyon is jól mozogtál. Ha érted, mire gondolok. – búgja, egyre közelebb hozzám. – Sosem volt még előtted, és utánad sem még részem olyan fantasztikus élvezetben, mint, amit tőled kaptam. Akár megismételhetnénk a dolgot valamikor.
Susan, te is tudod, hogy fantasztikus estéket töltöttünk el, de benőtt a fejem lágya. – mosolygok rá a szőke nőre, akinek olyan feszes vaginája van, hogy bármelyik huszonévest lepipálhatná. Persze Kamilláét, azért nem.
Robert… – hallom meg Kamilla hangját jobb oldalamról. Egy elegáns, csipkés tengerészkék kismama ruhában áll mellettem.
Hú, bébi, ez nagyon jól áll. – mosolyodom el, és átkarolom a derekát.
Maradtunk a tengerészkéknél. – válaszol szemérmesen
Bébi, hadd mutassam be neked Susan Marsellt, az egyik volt üzlettársam feleségét. Susan, ő itt Kamilla Pattinson, a feleségem.
Sok nő összetenné a kezét, evvel a vezetéknévvel. Örvendek.
Igen, tudom. Szerencsés vagyok. – mosolyog Kamilla, és kezet ráz Susannal.
Na jó, azt hiszem, én megkeresem ezt a jó embert. Örültem, hogy láttalak Robert. – mormolja, és közel hajolva hozzám, arcon csókol.
Én is Susan.

Kamilla felpróbál még pár holmit, végül úgy döntünk, beülünk egy cukrászdába. Márványtortát választunk mind ketten.

Szóval, Susan, hm? – néz rám Kamilla, és a szájába vesz egy falat süteményt
Ühüm.
Nem akarod elmesélni, miért pofozott le egy kismama bolt közepén?
Szóval… láttad? – nézek rá aggóda, és hirtelen még a rágást is abbahagyom
Igen.
Régebben volt némi közünk egymáshoz. És, nem örült annak, hogy vége lett. – felelek, kertelés nélkül
Szóval, ezért tett neked újra ajánlatot. – állapítja meg, mint, inkább kérdezi
Te hallottad? – nézek fel rá leforrázva
Igen.
Bébi, hidd el, én nem….
Ne aggódj, hallottam a válaszod is. – görbül apró mosoly szája szélén
Hát, ez megnyugtató. – sóhajtok nagyot
Ki kell mennem a mosdóba. – mormolja tágra nyílt szemekkel
Úgy tűnik a tested kezd ráébredni arra, hogy két babának ad helyet.
Ki vagyok ettől. A méhem olyan szaporán növekszik éjjelente, hogy mire másnap reggel a tükörbe nézek, rá kell jönnöm, hogy legalább két centivel gyarapodtam az éjjel. – mormolja bosszúsan
Bébi, neked most nem kell mással foglalkoznod, csak az egészségetekkel. Na, és, ha két centi? Lesz az húsz is. - rántom meg vállaim viccelődve
Ahh, fogd be! Ezt nem akarom hallgatni! – legyinti meg a vállam, és feláll az asztaltól.
Mosolyogva nézek utána, és megeszem az utolsó falat tortát is.
Telefonom lázas rezgésbe kezd,és izgatottan veszem elő a telefont. Dr. Bishop nevének láttán összeugrik a gyomrom, de azonnal rányomok a zöld gombra.

Pattinson. – mormolom a nevem
Mr. Pattinson, Dr. Bishop vagyok. Azért hívom, mert holnap reggel szeretném behívni a kedves feleségét egy konzultációra. És, persze önt is.
Megjött a biopszia eredménye?
Igen, de szeretném ezt személyesen megbeszélni önökkel.
Ne szórakozzon velem csessze meg! – sziszegem dühösen, és marokba szorul szabad kezem. – Mi az eredmény? Negatív? – kérdezem sürgetve, de a doki néma. – Beszéljen már a kurva életbe! – ordítom el magam

Sajnos, az eredmény pozitív. Kamilla rákos.